Allergia- és Candida-kalauz – ÚJRA KAPHATÓ!

Feltöltve: 2014. május 16.

Tóth Gábor

Allergia- és Candida-kalauz

Megnövekedett az allergiák és a gombás eredetű betegségek száma hazánkban. Az allergiák hátterében sok esetben táplálkozási és egyéb életmódbeli okok állnak. Mit tehetünk az ételallergiák és a légzőszervi allergiák valamint a candida betegség ellen?

 

Tovább a vásárláshoz »


  • Miért vált világbetegséggé a pollenallergia?
  • Hogyan befolyásolja az étrend az ételallergiák kialakulási esélyét?
  • Mit tehetünk meg mi a javulásunk érdekében?
  • Visszafordíthatóak-e az allergiák?

E kérdések megválaszolása mellett a könyv hangsúlyt helyez a megelőző és terápiás étrend kialakításának legfontosabb szempontjaira, a kismama, a szoptatós anya valamint a csecsemő táplálkozásának alapelveire is.
Az allergia kérdésköréhez szervesen kapcsolódik a candidiasis témája. A második részben a szisztémás gombás betegségek okainak leírása mellett a következő kérdésekre keressük a választ.

  • Miért terjednek hatalmas sebességgel a gombás betegségek korunkban?
  • Hogyan előzhető meg és hogyan kezelhető hatékonyan a candidasis?
  • Milyen étrend javasolható a betegeknek és mely élelmiszerek ellenjavallottak?
  • Várható-e hosszútávú gyógyulás a candidasisból?

Mennyiben egyedi e könyv? Két olyan témáról ad keresztmetszetet, amelyek potenciálisan igen sok embert fenyegetnek hazánkban. Tudományos, mégis közérthető és gyakorlatias ismeretanyagot nyújt minden allergiában és candidiasisban szenvedő ember számára. Emellett a megelőzést is előtérbe helyezi, így egészségesek is haszonnal forgathatják. Az ismeretterjesztő jelleg mellett segíti a szaktanácsadást és az egészségtudatos szemléletmód elsajátítását is egyben. Mindezek mellett az ok-okozati összefüggések leírása, valamint a táplálkozásbeli okok megnevezése sok újdonságot, érdekességet és tanulságot hordoz a kedves olvasó számára.

Drámai helyzet

A XIX sz. közepén Magyarországon egy orvos csak elvétve találkozott allergiás vagy asztmás beteggel. A természeti népeknél végzett megfigyelések igazolták, hogy amint a fejlett civilizáció teret hódít egy közösségben, a betegek száma emelkedni kezd.

Az allergia problémaköre az utóbbi évtizedekben az ún. népbetegségek élmezőnyébe került. A szakemberek a XX. századot az „allergia századának” nevezték le. Európai viszonylatban mintegy 80 millió embert érint komolyabban a betegség, a teljes kontinens lakosságának 25 %-a szenved valamilyen allergiás tünettől.
Egy európai szakemberek összefogásával készült tanulmány szerint az allergiás betegek harmada még sohasem vett részt kivizsgáláson és tulajdonképpen nem is tudják pontosan, mi okozza tüneteiket. A megkérdezettek 70 %-ának életvitelét jelentősen befolyásolja allergiájuk, 45 %-uk nem tud sportolni és kertészkedni, 40 %-uk nehezen lépcsőzik, 35 %-uknak gondot jelent a házon kívüli étkezés és 30 %-uk esetén a szokásos házimunkák végzése is akadályokba ütközik. A betegek szerint orvosaik sok esetben jobbnak ítélik állapotukat, mint ahogy azt ők a mindennapokban megélik. Sajnos az allergiásoknak csupán 30 %-a néz komolyan utána a betegségével kapcsolatos tudnivalóknak, és általában csak ők törekszenek életminőségük javítására.
Az Egyesült Királyságban a lakosság mintegy 40 %-ában jelentkezik rövidebb-hosszabb ideig allergia az év során. A gyermekeknél tapasztalt légúti tünetek növekedése miatt a szigetországban az inhaláló készülékek iskolai alkalmazására dolgoztak ki programot.

A hazai statisztikák szintén elrettentőek. A teljes lakosság 30-35 %-ánál mutathatóak ki allergiás reakciók vagy intoleranciák. Az ún. allergiás nátha a lakosság 7-15 %-át érinti.33,7 1975-höz képest hússzorosára emelkedett az asztmás betegek száma; hazánkban jelenleg kb. 130000 asztmás ember él, számuk tíz évenként megduplázódik14. A budapesti gyerekek között az asztma gyakorisága az utóbbi négy évben 20 %-kal nőtt.7 Az allergiás bőrgyulladásban szenvedők száma szintén növekvő tendenciát mutat, az utóbbi 10 évben 10 %-kal emelkedett, jelenleg 10-20 % között mozog.

Az ételek elfogyasztása után jelentkező nem várt (adverz) reakciók szintén gyakoriak, bár ezeknek csak egy része sorolható az élelmiszer allergiák közé. Angliában a lakosság 20 %-ának van allergiára utaló reakciója, a terheléses vizsgálatok azonban csak 1,4 %-ban jeleztek valódi allergiát. Ennek oka az, hogy számos tünet hátterében ún. intolerancia húzódik meg. A tejcukor érzékenység is ezek közé tartozik. A magyar adatok szerint a felnőtt lakosság közel 20 %-ának klinikai tünete lesz egy pohár tej elfogyasztásától, azonban sokan már kétmilliónál is több laktózérzékeny emberről beszélnek. (A tejcukor érzékenységről később bővebben szó lesz.) Az élelmiszerallergiák előfordulását 2-4 % közé teszik a szakemberek.

A hazai helyzet tehát valóban drámai és a betegek számának fokozatos emelkedési is jól követhető. Néhány kutató „elképzelhetetlen egészségügyi katasztrófáról” beszél, mások közömbösen és tárgyilagosan állapítják meg: „megint egy újabb népbetegség, előbb-utóbb ez is várható volt.” Mindezek hátterében azonban elengedhetetlen, hogy feltérképezzük a legfőbb okokat és megtegyük a szükséges lépéseket a megelőzés és kezelés terén, ellenkező esetben belátható időn belül gyakorlatilag a teljes lakosságot érinteni fogják az allergiás kórképek. Jelenleg mintegy 3 millió allergiás beteg él hazánkban, akikhez évente legalább 200-250 ezer új beteg csatlakozik, és még említésre sem kerültek a regisztráción kívüli emberek, akik nem keresnek fel szakembert.
Az allergiás tünetek kiváltásában többféle környezeti és egyéb anyag érhető tetten. Gondoljuk át ezeket.

Könnybe lábadt ország

A szezonális allergiás náthát sokan csak „szénanáthaként” emlegetik, de ismeretes a „szénaláz” elnevezés is. E nevek meglehetősen félrevezetők, mivel a tüneteknek nincs közük a szénához és a betegség nem jár lázzal. A kezdeti tünetek között szerepel az orr, szájpadlás, torok és szem területén jelentkező viszkető érzés, majd elindul a váladék elválasztás és kialakul az orrdugulás. A meghűlés eredetű náthához képest jellemző eltérés, hogy szénanáthában az orr kifújása nem hoz megkönnyebbülést. A szezonális nátha gyermekek esetén gyakran társul a már meglévő gyermekkori asztmához, amely tovább rontja az orr funkciót és szájlégzést.

A szénanátha különösen a tanulóévek alatt jelent problémát, mivel az iskolai vizsgákon mérhető teljesítmény csökkenést eredményez. A kialakult helyzet tovább romolhat a nyugtató hatású antihisztamin szedésekor. (Az érettségi és felvételi vizsgákat a fűpollenszezon csúcsán tartják.)
A szezonális allergiás nátha tüneteit a levegőben nagy mennyiségben ( az év bizonyos szakában) található virágpor szemek és a penészgombák váltják ki.

Az Egyesült Államokban a parlagfű, Ausztráliában a fűfélék, Európa déli országaiban az olajfa, Svédországban a nyírfa pollenjei okozzák a legtöbb problémát. Nagy Britanniában az éger, a szilfa és a repce pollenje jelent meg újabb allergénként. (A pollen a növények hímivarsejtjeit tartalmazza, mely megtermékenyíti a „női” ivarsejteket.)
Hazánkban februártól májusig a fapollenek, májustól július végéig a fűpollenek, július végétől októberig a gyompollenek (különösen a parlagfű és üröm) okoznak allergiás tüneteket.
Magas pollenszám esetén (virágzás idején) általában a következő alapelvek betartása tanácsos:

Tartózkodjunk zárt helyen
Korlátozzuk a szellőztetést (vidéken 19-24 óra, városban 6-8 óra között tanácsos ablakot nyitni.)
Porszívózzunk gyakran és rendszeresen
Csökkentsük a szabadban végzett aktivitást ebben az időszakban
Mossunk hajat naponként (nem szükséges minden nap sampont használni, hanem folyó vízzel alaposan át kell mosni a hajat)
Ne vigyük be az utcai ruhát a hálószobába
Ne szárítsuk ilyenkor a ruhát és az ágyneműt a szabadban
Az orrjáratokat naponta mossuk át tenyérből felszívott langyos vízzel

Kezeléscentrikus orvoslás avagy a megelőzés esélyei

Korunkban egyre többször esik szó a megelőzésről, a prevencióról, az orvostudomány azonban – jellegéből adódóan – a kezelés-centrikusság és ezen túlmenően a gyógyszerek használata mellett teszi le a voksát. Az allergiás betegségek esetében a szakma kimondja: „a prevenció fontosságát elvileg a terápia elé helyezzük”, de hozzáteszi: „nehéz azonban meghatározni, hogy milyen prevenció lenne a leghatékonyabb.” A megelőzés elméletben tehát fontos, gyakorlatban azonban az orrcseppről, orrspray-ről, antihisztaminról és kortikoszteroidról beszélnek a szakemberek. Ez talán abból is adódhat, hogy az allergiát okaira rámutató irodalmak meglehetősen „sokszínűek”, és míg egyesek a genetikai hajlam meghatározó voltát hangsúlyozzák, addig mások a külső környezeti tényezők és az életmód fontosságát.
A szakmai álláspontok szerint az allergiás kórfolyamat egy határon túl már visszaafordíthatatlan (irreverzibilis), így e pont után a prevenciós törekvések értelmüket veszítik. Amennyiben a genetikai kód dönt, vagy a pontos kiváltó okokat nem ismerjük, így hiábavaló megelőzésről beszélni. Ha azonban a provokáló hatások egy része egyénileg elkerülhető, akkor a prevenció kérdésköre a legfontosabbá lép elő. Márpedig az újabb eredmények szerint ez utóbbi valószínűsíthető. Az allergiát kiváltó okok nagy vonalakban ismertek: örökletes faktorok, allergének magas koncentrációja, környezeti szennyező anyagok, klimatikus viszonyok, életvitel pszichikai állapot.

A szakirodalmak szerint a légúti allergiák esetében az ún. primer (elsődleges) prevenció, vagyis a túlérzékennyé válás megelőzése nehezen megoldható és csak filozófia, ugyanis a legtöbb allergént képtelenség kiiktatni a levegőből. Az allergén szegény étkezés – egyesek szerint – csak egy éves kor alatt hatásos, e felett nincs jelentős befolyása az allergiás történésekre. Számos megfigyelés azonban alátámasztja, hogy az egy éves kor feletti, sőt a fiatalkori és felnőttkori táplálkozási szokások is befolyásolják az allergiás folyamatokat.

Az orvosok az ún. szekunder prevencióban már nagyobb lehetőségeket látnak, ez a tünetek megjelenésének megelőzését jelenti a már szenzibilizált egyén (allergiás) életében. A lakásban illetve a körül lévő atka, svábbogár és hobbiállat (kutya, macska, tengeri malac) és penészgomba lecsökkentése, illetve kiiktatása („allergén-kontroll”), és így az allergén szegény beltéri mikrokörnyezet bizonyítottan csökkenti a tüneteket. (Az élet első hónapjaiban ez elsődleges prevenciónak minősül, vagyis magának a betegségnek a kockázatát csökkenti)

Az ún. kültéri allergének is szerepet kapnak a korai allergiás kórképekben, mivel az agresszív pollenekben dús hónapokban születetteknél magasabb a kockázat a légúti allergiákra. A téli időszakban született csecsemőknél ugyanakkor a háziporral és penészgombákkal szemben alakul ki gyakrabban allergia. Egyes gyógyszerek megelőző alkalmazását szintén prevenciós módszernek tartják a szakemberek, a farmakoprevenció szélesebb elterjedése azonban jelenleg tudományos alátámasztást kíván.
Az orvostudomány tehát ez esetben sem tudott túllépni a kezelés-centrikus szemléletmódon, sőt az allergológia szaktudománya még közelebb került a gyógyszerészeti diszciplinához.

Gyermekeink réme: az asztma

Az asztma változó mértékű légúti szűkület, amely a hám tönkremenetelével és leválásával járó gyulladásos folyamattal jellemezhető. Az allergiás folyamatok egyik alcsoportjához az ún. atópiás kórképekhez sorolható. A betegek családjában gyakran található allergiás nátha, allergiás kötőhártya gyulladás, örökletes bőrgyulladás és ételallergia.

Az asztmás egyének hörgői túlérzékenyek, kisebb ingerekre is görccsel reagálnak. Ilyenkor a hörgők simaizomzata összehúzódik, a nyálkahártyában duzzanat, gyulladás jön létre és levált hörgőhámsejtekkel teli nyálka termelődik. Ennek következménye a köhögés, a megnyúlt kilégzéssel járó nehézlégzés, fulladás, a mellkas kitágult állapota.
Az asztmát a XIX. század elején még nem ismerték, 1840-ben 5000 ambuláns betegből csak legfeljebb tíznél észleltek ilyen légúti megbetegedést. A betegek száma alig emelkedett a XX. század elejéig, sőt még azon is vitatkoztak a szakemberek, hogy létezik-e egyáltalán gyermekkori asztma. 1950-től rohamos növekedés indult meg, a 70-es-80-as években már 1 %-os gyakorisággal fordult elő asztma a lakosságon belül. A 90-es években 2-3 %-osra emelkedett ez az arány és a növekedés a mai napig folyamatosan tart.23
Jelenleg egyesek szerint 130-140 ezer asztmás ember él hazánkban. Mások ennél több beteget jeleznek. Az újabb felmérések szerint Magyarországon legalább 150-200 ezer felnőtt és 50 ezer gyermek és serdülőkorú asztmás él és számuk 10 évenként duplázódik.22 Fiúknál az asztma mintegy 1,5-2-szer gyakoribb. Ennek oka az, hogy fiúk esetén a tüdővolumenhez viszonyított légutak kisebbek, mint a lányoknál.
(A betegség a híres személyiségeket sem kerülte el: Ludwig von Beethoven, Leonard Berstein, Charles Dickens és J.F. Kennedy amerikai elnök is asztmás volt.)
Az asztma a civilizációs betegségek közé tartozik és legfőképpen a fejlett országok lakosságát érinti. Gyakran csecsemőkorban kezdődik, majd 8-10 éves korban javulást mutat. 14-15 év körül kétharmaduk panaszmentes, ez utóbbiak esetében azonban 25-30 éves korban a betegség visszaköszönhet és attól kezdve meg is marad (50 %-ban).

A betegségnek két fő típusa ismert: a külső okokra visszavezethető (extrinsic típus) és a külső okra nem visszavezethető (intrinsic típus). A megbetegedések legnagyobb részében az előbbi jellemző, amely jelzi, hogy a genetikai háttér nem minden. A megfigyelések szerint egypetéjű ikrek esetén is legfeljebb 60 %-ban lesz azonos allergizáltság a testvérekben. E tények arra engednek következtetni, hogy az asztmát általában külső tényezők határozzák meg.

Az asztmás betegek körében a gyermekek 85, a felnőttek kb. 50 %-ának esetében allergiás eredetű asztma mutatható ki. A megfigyelések szerint a gyermekek esetén 2 éves kor alatt az asztmát légúti vírusfertőzések váltják ki leggyakrabban (RS vírus, rhino-, parainfluenza- és az adenovírus). Igazolt szerepe van továbbá kisdedek esetén az anya dohányzásának is. A külső hatások között oki tényezőként jelenik meg a makrokörnyezet légszennyezettsége, különösen a nitrogén-dioxid és a dízelmotorok kipuffogógáza. A gépjárművek által kibocsátott nitrogén-oxid és a napfény hatására képződő ózon együttesen rendkívüli csapást mérnek a tüdő nyálkahártyájára.

A dízelmotorok esetében a koromszemcsék károsító hatása igazolódott. A légszennyezőkön kívül sok esetben ételallergia is kimutatásra került, főként tej-, tojás- és szójaallergia. (Az ételallergiák témakörénél részletesebben szó lesz az ételek és asztma összefüggéseiről.)
Az asztmát kiváltó okok ill. súlyosbító hatások között természetesen helyet foglalnak mindazok a tényezők, amelyek az egész éven át tartó (perenniális) allergiás nátha esetén már leírásra kerültek: pollen, por, penész, párás levegő, állati fehérjék. (A korábban leírt, védelmet szolgáló „intézkedések” a mikrokörnyezetben tehát itt is tanácsosak.) Ezeken kívül kiemelendő még a korábban nem említett pókháló, amelyek fonalai a levegőbe kerülve elősegítik a rohamok kiváltását. (sarkokban, bútorok mögött, nyílászárók környékén stb.) A ló és a nyúl szőre szintén provokáló.

Az asztma kiváltó okai között megemlítendő még az erőteljes fizikai terhelés, amely szinte minden gyermeknél hörgőgörcsöt produkál. A meteorológiai változásokon belül az alacsony hőmérséklet és alacsony nedvességtartalom vezet az asztma fellángolásához. Az ún. cirkadián ritmus (napszakos biológiai változás a szervezetben) különösen a késő éjszakai illetve nappali órákban hajlamosít asztmás rohamra, ugyanis e terminusba a legszűkebbek a hörgők.

A felmérések szerint a koraszülöttek könnyebben válhatnak később krónikus légúti betegekké a légútak hiányos kifejlettsége és a hosszan tartó mesterséges lélegeztetés károsító hatásai miatt. Az utóbbi években egyre több adat látott napvilágot, amelyek az allergiák – ezen belül is az asztma – és a lelki hatások közötti összefüggésre mutattak rá. A következőekben e kérdéskör kerül reflektorfénybe.

Az asztma lelki okai

A kutatások szerint számos esetben kapcsolatot lehet felfedezni a pszichikai állapot és bizonyos allergiás reakciók között. Ilyenek: az asztma bronchiale, a különböző bőrbetegségek (ekcéma, urticaria), valamint a szénanátha. (Az asthma bronchiale tipikusan pszichoszomatikus betegség)
Egyes kutatók szerint az esetek 12 %-ában ún. pszichoszociális stressz indítja el az asztmát. Az első rohamot kiválthatja heves házastársi jelenet vagy például az anyától való elszakadás is. Előfordulhat olyan eset is, amikor a rohamot a túlzott szülői „védelem”, féltés által keltett szorongás váltja ki. Megfigyelték, hogy a gátlásos, hangulati és érzelmi szempontból instabil emberek gyakrabban lesznek asztmásak. A nyugtalanság, bizonytalanság vagy kiszolgáltatottság nagyban növeli a kockázatot, főként gyermekkorban. Amennyiben az anyánál jelen vannak asztmatikus tünetek a kedvezőtlen pszichikai állapot hamarabb produkálhat a gyermekben is asztmát.

Az ekcéma kialakulásában főként csecsemőkorban játszhat szerepet a pszichikai állapot. Az élet első hónapjaiban a csecsemő szinte kizárólag bőrén keresztül érzékeli az anyai szeretetét és a gondoskodást. Ha ez hiányzik vagy nem megfelelő, akkor ez a biztonságérzet csökkenését vonja maga után, és ekcémás tünetekre hajlamosít. A gyermekkor további szakaszában a szorongó vagy visszataszító anyai magatartás befolyásolhatja az ekcéma megjelenési valószínűségét. A szénanátha esetében a nyálkahártya vérbősége illetve váladék-kiválasztása, valamint a lelki állapot között (konfliktushelyzet, szorongás) találtak összefüggést a kutatók.

Az eredmények hátterén megállapítható, hogy az allergia kérdésköre jóval túlmutat a fizikai értelemben vett orvosláson és belenyúlik az ún. pszichoszomatikus betegségek problémakörébe. A tapasztalatok szerint számos esetben a krónikusan fennálló lelki stresszek kézzelfoghatóan szerepet kaptak az allergiás betegség legelső tünetének létrejöttében. Egy-egy ételtől való undor is képes allergiához hasonló tünetet produkálni. Érthető is ez, hiszen a folyamatban részt vevő immunrendszeri működést az általános pszichikai státusz és az aktuális lelki állapot jelentősen befolyásolja. (Tragédiák után például egyes rákbetegek valószínűsége is növekszik, amely szintén a stressz és az immunműködés szoros kapcsolatára utal.)

A lelkiállapot az emésztési funkcióra, ezzel együtt az ún. bélrendszeri immunitásra is hat. Stresszes életvitel esetén sok esetben bélműködési zavart, krónikus bélgyulladást lehet kimutatni, amelynek következtében könnyen felbomolhat a bakteriális- és immunegyensúly a bélben. Ilyen módon lebontási és felszívási mechanizmusok változása olyan termékek bejutását teszi lehetővé a keringésbe, amelyek megnövelik az allergiák kockázatát. A lelki instabilitás tehát közvetlenül a központi immunitást, és közvetve az intestinális (bélrendszeri) immunitást is kedvezőtlenül befolyásolja. A háttérben minden jel szerint a hormonális- keringési- (pl. nyálkahártya működés) és izomtónust érintő (pl. hörgő szűkület) változások állnak.
Az légzőrendszeri allergiás kórképek okainak vizsgálatakor sokszor ráterelődik a figyelem a levegőben található allergénekre. Tekintsük át, melyek ezek fő képviselői.

Vádlottak padján

Az ételallergiák száma csecsemőkorban a leggyakoribb 3-7 %-ra becsülik. Ebben az időszakban általában a tej, a tojás és a szója a kiváltó ok és a tünetek rendszerint az idő előrehaladtával csökkennek, illetve elmúlhatnak. Felnőttkorban ritkábban fejlődik ki valódi ételallergia, mintegy 1,5-2 %-os gyakoriság jellemző hazánkban. A későbbi életévekben döntően a mogyoró, a dió és a hal a fő felelős a tünetekért, és a kor előrehaladtával a betegség meg is marad.

Az említett élelmiszereken kívül jellemző még a gluténtartalmú gabonákkal szembeni érzékenység, emellett egyre növekszik a gyümölcs- és zöldség-, valamint az adalékanyag-érzékenyek száma. Érdekes megfigyelés, hogy míg hazánkban a tej és tojás a leggyakoribb allergiát kiváltó élelem, addig az Észak-európai államokban a hal, az Egyesült Államokban a mogyoró, Japánban pedig a szója és a rizs. A jelek szerint minden országban az az élelmiszer válik a legkockázatosabbá, amelyet leggyakrabban fogyaszt a lakosság. E tényt a szakmai állásfoglalások is alátámasztják, vagyis minél többször találkozik egy élelemmel az emberi tápcsatorna, annál valószínűbb a vele szembeni allergia kialakulása.

Tej

A tehéntejfehérje érzékenyek száma a múlt század első felében jelent meg tömeges méretekben a tehéntej tápszerként való alkalmazása miatt. (A tejcukorérzékenység az intoleranciák témakörébe sorolandó, így később kerül tárgyalásra.) A statisztikák szerint 1948 és 1979 között közel negyvenszeresére emelkedett a betegek száma a világon. Korunkban a csecsemőtáplálásban bekövetkezett szemléletváltozásból adódóan csökkenő tendenciát mutat a tejallergiás csecsemők száma.

A tej kazein nevű fehérjéje az esetek többségében a 3 éves kor alatti gyermekekben okoz panaszokat. Kizárólagos szoptatás idején az anya étrendjéből kiválasztódhatnak az anyatejbe tehéntejfehérjék is, így előfordulhat ilyen esetben is tejérzékenység a csecsemőnél (kb. 0,5 %-os gyakorisággal). Ebből adódóan a szoptatás hónapjai alatt érdemes háttérbe szorítani a tejfehérhét tartalmazó ételeket. A kialakuló tünetek elsősorban a tápcsatornát érintik, ezen belül is: hányás, hasmenés, kólika, intestinalis vérzés léphet fel. Ezekhez társulhatnak légúti tünetek is, mint a rhinitis, a köhögés vagy a bronhitis, és bőrtünetek, mint az ekcéma és urticaria. Csecsemőknél étvágytalanságot, nyugtalanságot és gyakori éjszakai sírást is feljegyeztek a betegség során.
A fel nem ismert tehéntej allergia súlyos, életveszélyes állapothoz vezethet csecsemőkorban. A felszívódási zavarok komoly hiányállapotot idézhetnek elő. Az irodalmi adatok szerint a csecsemőkori tejallergia 3-4 éves korban megszűnik, azonban e gyermekek 30-50 %-a a későbbi életkorban ismét allergiássá válik. Ilyenkor azonban már nem táplálék-, hanem légúti allergia jelenik meg.

A tehéntej csecsemő- és gyermekkori fogyasztásával több más kórképet illetve állapotot összefüggésbe hoznak egyes szakemberek. Az Egyesült Államokban a vashiányos vérszegénység, a csökkent intelligencia, a fiatalkori cukorbetegség és bizonyos fertőző betegségek mutattak kapcsolatot a tehéntej bevitelével.

A tejallergia kezelésére már 1929-től kezdve szójatejet illetve szójafehérje bázisú tápszereket javasoltak a szakemberek. Ezek egy része anyatej helyettesítésére is alkalmas a születéstől kezdve, más termékek 4, illetve 6 hónapos kortól adhatóak. (Anyatej helyettesítésére, 0-6 hónapos kor között adható, szójafehérje-bázisú speciális tápszerek például: Humana SL, alsoy, Isomil, Milupa SOM szójaalapú csecsemőtápszer, Nutrilon soya 1. Kiegészítő táplálásra 4 hónaptól alkalmas: Humana SL szójapép, 6 hónaptól: Nutrilon soya plus 2, Milupa SOM gyümölcsös szójapép.) Sajnos a tehéntej-allergiások egy része szójára is érzékennyé válik, így ez a helyettesítés nem jelent minden beteg számára megoldást.

Több esetben a tehéntej allergiások jó tapasztalatokról számolnak be kecsketej fogyasztása esetén, és nagy megelégedettséggel fogyasztják az ilyen alapú termékeket. A nagy érzékenységű immunológiai tesztek azonban tehéntejallergia fennállása esetén más állat tejének fogyasztásakor is káros immunreakciókat mutattak ki. A kazeinre érzékeny szervezetben tehát nem tanácsos kecskétől vagy egyéb állattól származó tejfehérjét juttatni még abban az esetben sem, ha ez utóbbiak nem járnak kellemetlen tünetekkel.

A kazeint állományjavító adalékanyagként is használják többnyire húsipari készítmények, felvágottak gyártása során. Mivel az allergiáknál igen kis mennyiségű allergén anyag is elégséges az immunválasz provokálásához, így az említett termékcsoportok is károsan hatnak a tejérzékeny szervezetre. Úgy tűnik, a jövőben egyre szélesebb körben fogják használni a kazeinátokat az élelmiszeripari gyakorlatban, amely rendkívül kedvezőtlen helyzetet teremthet a betegek számára.

Fontos megemlíteni, hogy a tejfehérje allergén tulajdonsága nem változik a tejsavas erjedési folyamat során. A tejföl, a kefír, a joghurt és a sajtfélék tehát hasonló „meglepetéseket” tartogatnak a tejallergiások számára, mint maga a tej.
A tej nem egy esetben furcsa tüneteket is eredményezhet. Ezek közé tartozik a most tárgyalásra kerülő refluxbetegség is.

Megosztom

Szerző:
Tóth Gábor

Bővebben » Tóth Gábor

Eseménynaptár

<< nov 2018 >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2